Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

„Jertek menjünk fel az Úr hegyére... hogy megtanítson minket az Ö utaira.” (Ézsaiás 2:3)

Ez a karácsony is elmúlt az arra való lázas készülődéssel, felemelő istentiszteleteivel, hangulatos zenéjével és énekeivel, jókívánságaival, ajándékaival és örömeivel. A karácsonyfadíszeket leszedjük és eltesszük a következő karácsonyra. De oly sokszor karácsony lelkületűt, kedvességét, örömét és jóakaratát is eltesszük a díszekkel együtt.

Karácsonnyal mi valahogy úgy vagyunk, mint a három tanítvány lehetett, akik tanúi voltak Urunk színeváltozásának. Le kellett szállniok a csoda hegyéről és lent nagy sokaság várta őket problémákkal, kérdésekkel, bajokkal, az életnek tovább kellett mennie, mint azelőtt, de Volt egy nagy különbség. Ezek a tanítványok mélyebb megismeréshez, új erőhöz és megújult elhatározáshoz jutottak. Nem hiába hív az Ige minket is az Úr hegyére — mely számunkra a Golgotha, — és aki ott jár és meglátja a kereszten értünk meghaló Megváltót, az kimondhatatlan áldásokkal fogja járni élete útját.

Karácsony azért volt, hogy ez a csoda velünk is megtörténjen: hogy új lelkesedést, erőt és odaszánt életet kapjunk, arra emlékezve, hogy Isten Fia földre szállt, közöttünk járt, jót cselekedve és hirdetve Isten megbocsátó szeretetét: halálra adatott s üdvösséget szerzett az ő keresztjén.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, add, hogy mindig emlékezzünk arra, amit Krisztus születése jelent nekünk: hogy Te mindig velünk vagy a mi mindennapi örömeinkben és bánatainkban. Ámen.

— Krisztus azért jött, hogy velünk legyen az év minden napján. — Emma W. Churchill (California)

CSÜTÖRTÖK, JANUAR 9. — Olvassuk: Máté 17:1-21.