Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

„Jézus erre azt mondta: ,Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp." (Ján. 14:9)

Jézus ezeket a szavakat kevéssel elfogatása és megfeszítése előtt mondotta. Mennyire csalódott! Igen bensőséges viszonyban három évet töltött már el tanítványaival szolgálatban, még most sem tudják felfogni, hogy ő kicsoda. Alkalomról alkalomra nem értették meg példázatainak a mondanivalóját. Magatartásuk, cselekedetük ismét és ismét ellentmondott Jézus tanításának, a Lélek üzenetének. Még életének vége felé is, leghűségesebb követői közül többen földi királyt reméltek benne.

Jézus földi élete alatt mennyiszer érzett keserű csalódást, mert a legközelebbiek is félreértették. De Ő sohasem fordult el tőlük vakságuk miatt. Végtelen nagy türelemmel ismételte el nekik ismét és ismét, hogy ő kicsoda és nagy szeretettel fogadta el őket. — És mi?

Hányszor sértve és csalódva érezzük magunkat, mert azok, akik legközelebb vannak hozzánk és legjobban kellene, hogy ismerjenek bennünket teljesen félreismernek. Pedig ilyenkor kell megmutatni türelmünket, megbocsátásunkat és el nem fogyó krisztusi szeretetünket. —

IMÁDKOZZUNK: Jézusom, én olyan sokszor megharagszom azokra, akiket szeretek, mert nem értik meg, hogy én ki is vagyok. Segíts meg, hogy haragom megértéssé és megbocsátássá változzék. Hálásan köszönöm. Ámen.

— Bárcsak úgy tudnék ma válaszolni Jézusnak, ahogy Ő szeretné! —

Bensman Mary Lee (Colorado)

SZERDA, MÁRCIUS 6. — Olvassuk: Luk. 2:41-52.

8