Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-07-01 / 4. szám

„Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.” (Zsolt. 103:2)

A 103-ik zsoltár Isten irántunk való kegyelmének és jóságának egyik legmegragadóbb himnusza. A zsoltáríró, Dávid mély alázattal ismeri be Isten előtt gyengeségeit, sokrendbeli tévelygését és ezek láttán forró hálával buzog fel leikéből a dicsérő ének Istennek vele közölt sok jótéteményéért.

Születésnapunk különösképpen alkalmas időpont arra, hogy Istennek bőséges ajándékairól megemlékezzünk, melyekkel elhalmozott életünk elmúlt idejében. Az Ő drága kegyelméből volt erőnk, egészségünk munkánk elvégzésére. Ő áldott meg szerető családdal, ahol osztozunk az örömben és az öröm édesebb lesz így: de együtt viseljük a bánatot is, és érezzük, hogy könynyebbül az egymást támogatva. — Nem felejtkezve el Isten jótéteményéről akkor leszek Istennek hűséges sáfárja, ha a nekem juttatott anyagi bőségből másoknak is juttatok: ha segítek azokon, kiknek kevesebb, vagy éppen semmi sem adatot a földi javakból: s ha az isteni szeretetből, mely családunkon keresztül felénk sugárzik, adunk másoknak is, akik nélkülözik és sóvárogják ezt a szeretetet.

Az Úr szeretete a sorscsapások, viszontagságok, nehézségek között segítő, megtartó, vigasztaló erő.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk! Szívünk túláradó hálájával zengünk Neked dicséretet kegyelmedért, jóságodért: „Áldjad én lelkem az Urat!” Ámen.

Istennek kegyelme a mi megtartó erőnk minden nap. —

Mary Mark Gezus (Indiana)

VASÁRNAP, JÚLIUS 7. — Olvassuk: Zsolt. 103.

9