Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-07-01 / 4. szám

SZERDA, JÚLIUS 3. — Olvassuk: V. Móz. 6:10-25.

„Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaságnak a házából!” (V. Mózes 6:12)

Nagyapám igen kiváló ember volt. Jóllehet már régen meghalt, sohasem fogom elfelejteni közös élményeinket. Azok a történetek, amelyeket róla és tőle hallottam éppen olyan fontosak számomra, mint sorsom tényleges eseményei. Humor érzéke és másokkal való törődése mindannyiunknak az életére befolyással volt, különösen az enyémre. Sokat beszélek róla gyermekeimnek.

Hitben járó őseinknek a története fontos a mi hitünk számára. Nagyapám élete, történetei az én hitem, az én önmegismerésem számára voltak áldottak. Mózes ötödik könyvében a zsidók emlékeztetése Isten vezetésére, az Egyiptomból való szabadulásra és más eseményekre életbevágóan fontos volt. A zsidók sokszor elfelejtették Istent és múltjuk történeteit és ez mindig katasztrófában végződött.

Fontos újra és újra elmondani a régi történeteket, különösen a hitre vonatkozókat, mint például a Pál megtérésének a történetét. A történetek igazsággá válnak és tovább élnek még akkor is, amikor hitvallásokat, teóriákat már elfelejtettek az emberek.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk, frissítsd fel a mi emlékező tehetségünket, hogy gondoljunk a Te szeretetedre, gondviselésedre, a mi és a mások életében való beavatkozásodra. Buzdíts, hogy a Te csodáidat elmondjuk másoknak, hogy azok is megismerhessenek Téged. Krisztus nevében. Ámen.

— Milyen emberek és milyen emlékek formálták az én életemet? — Harold C. Perdue (Texas)

5