Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-07-01 / 4. szám

Higgyél, amit akarsz, de hagyj engem magamra! Miért vagy az eszme megszállottja, hogy mindenkinek úgy kell hinni, mint te hiszel? Nem gondolod, hogy új világot élünk? Nem a türelem, jóakarat, a személyi szabadság a mának a standardja? Miért nem teszitek már félre, ti keresztyének, a misszionáriusi gondolkozást, és nyugosztok bele a ténybe, hogy mindenkinek joga van hinni úgy és azt, ahogy és amit akar Istentől? Mi jogon kezelitek felebarátotokat pogányként, csak mert.nem úgy hisznek Istenben, mint ti? így folyik a nem keresztyének részéről a támadás, de a keresztyén hitetlenek részéről is. És neheztelnek a végső következtetésért, hogy ők olyan helytelenül élnének, mint a keresztyén hívők mondják. Így áll elő a helyzet, hogy a keresztyén hívők nehéznek találják azt nyújtani a másiknak, amit az nem hiányol. Mégis azt mondani, hogy egy keresztyén hívő csak legyen hű a maga hitéhez, és hagyjon mindenki mást magára, ez hitünk lényegének a mellőzése lenne. Hiszen a keresztyén hívő hiszi, hogy megtalálta azt, amire mindenkinek szüksége van, és ezért kész hirdetni az evangéliumot, sőt „kötelesnek” érzi magát erre. Hiszi, hogy Isten akarja, hogy Igéje hangozzék mindenütt a világban. Hiszi, hogy Isten segíti, Lelke által erőt ad neki az Úr Jézusról való tanúskodásra. Hiszi, hogy rendeltetés számára törődni másokkal, mint vele törődött Isten. Hiszi, hogy minden ember elég érték, érdemes áldozni magát értük. Hiszi, hogy senki sincs kihagyva Isten üdvözítő tervéből. Ezért az engedelmes, felelős, hűséges keresztyén nem tudja magukra hagyni a többi embereket sem. Igenis Krisztus hű tanúja akar lenni e világban.

Törődjenek a keresztyének a maguk dolgával!? —

2