Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

PENTEK, ÁPRILIS 26. — Olvassuk: Ap.Csel. 18:1-4.

„Mert Isten munkatársai vagyunk.” (l.Kor.3:9)

A Cselekedetek Könyvének 18-ik fejezetében egy férjről és feleségről olvasunk, akik vállvetve dolgoztak együtt az eyangélium terjesztése ügyében.

A biblia elmondja nekünk, hogy a nevük Aquila és Priscilla volt. Az egyház kezdetének idején Pál különösképpen nagyra becsülte ezt a kettőt. Mindig együtt vannak említve. Teljesen Krisztusnak és az egyháznak szentelték életüket. Nem „szalmaláng” keresztyének voltak, akikre ma számítani lehet, de holnap tovább állanak. Megbízható népek voltak, jó példaképek a keresztyének számára. Az ő odaadásuk az élet minden területére kiterjedt: otthonra, családra, üzletre és személyes barátságra. A sötét időkben a hitük úgy világított, mint fáklya, az egyházon belül is, kívül is.

Vajon mi a mértéke az én Krisztusért való odaadásomnak? Meddig terjed az? Vajon megbízható szolgája vagyok-e az Úrnak? Vajon az én kötelezettségeim átölelik-e az élet minden területét? Vajon fénylik-e a hitem, mint fáklya mások előtt? Mert Isten munkatársai vagyunk, mondja Pál apostol. Isten rajtunk is munkálkodik, formál minket Leikével állandóan, de munkatársaiként is akar használni országa terjedésében. Engedelmeskedsz?

IMÁDKOZZUNK: Ó, Istenem, segíts engem, hogy hűséges munkatársad lehessek mások szükségeinek szolgálatában. Jézus Krisztus szent nevében imádkozom, Ámen.

— Ma Isten munkatársa leszek. —

Thomas Richard W. (Ohio)