Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, MÁRCIUS 3. — Olvassuk: Fii. 2:5-11.

„(Krisztus) megalázta magát, engedelmes lévén haláláig, mégpedig a keresztfának haláláig.” (Filippi 2:8)

A Filippibeliekhez írott levél második részének elején Pál apostol azt kérdezi tőlünk: Krisztusban való életetek erőssé tesz-é, szeretete megvigasztal-é titeket? Gondolkozzunk el ezen a mostani böjt idején.

Gondolkozzunk el azon, hogy az Úr Jézus mennyit szenvedett a Golgotára vezető úton. Gondoljunk megostoroztatására. Hogyan alázták meg azzal, hogy ruháit letépték róla. Milyen szörnyű súllyal nehezedett rája a kereszt! Micsoda kínokat szenvedett, amikor keresztre szegezték. Mindezek ellenére nem zúgolódott és nem panaszkodott. Micsoda ellentéte ennek a magatartásnak az én életem. A legkisebb dolgok is felizgatnak. A kutya ugatása, a gyerekek sokszor túlságosan hangos játéka. Mennyire bosszant, hogy ha elromlik a mosógép, vagy munkahelyemen rosszul mennek a dolgok. A sok mérgelődés helyett nem volna-é helyesebb, hogyha ezeket nyugodtan próbálnám elviselni? Bizonyára a „Krisztusban növekednék”, ha fegyelmezném magamat, ha imádkoznék belső csendességért.

Mit érek el az állandó bosszankodással? Hogyha barátaim és szomszédaim azt látnák, hogy az élet sok-sok kellemetlenségei között is nyugodt maradtam — vajon nem jobban szemlélnék-é Krisztust, viselkedésemben visszatükröződve ?

IMÁDKOZZUNK: Uram, segélj, hogy Hozzád való hűségem által szeretetemben növekedjek és napról-napra megtegyek mindent, amit csak kérsz tőlem, hogy cselekedjem. Ámen.

— Csak lépésről lépésre követhetjük az Urat! —

Kenz Carol Anna (New York)

5