Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

SZERDA, ÁPRILIS 24. — Olvassuk: I. Kor. 10:1-13. „Mindenben hálát adjatok: mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” (I. Thess. 5:8) Gyönyörű, napsugaras, meleg időben volt részünk ok­tóber végén. Majd a hőmérséklet hirtelen alá csökkent, amint az előre látható volt. A bankban volt dolgom, majd bevásárolni mentem. Mindenütt csak azt hallottam, hogy micsoda dermesztő időnk lett. Egy üzletben azonban meglepetésszerűen az elárusító azzal fogadott: „Ugye szép időnk van, hála Is­tennek!” Örömmel válaszoltam neki: „Valóban szép időnk van!” Miért van az, hogy oly gyakran zúgolódunk, elége­detlenkedünk. Legtöben tudatában vagyunk, hogy „nagy bűnök” rontanak, mint az Ige is mondja: erkölcstelen­ség, bálványimádás, de oly sokszor nem vesszük figye­lembe, hogy „morgolódásunk” is bűn: hogy zúgolódá­sunkkal, panaszainkkal Isten segítő, szerető kezét ta­szítjuk el magunktól. „Se ne zúgolódjatok, miképpen ő közülök zúgolódtak némelyek és elvesztek a pusztító ál­tal” (I. Kor. 10:10) Amikor elégedetlenkedünk, tulajdonképpen kételke­dünk abban, hogy Isten legjobban tudja, hogy mi szolgál a mi javunkra. Zúgólodás helyett tehát mindenkor há­lát adjunk Istennek és dicsérjük Őt sokrendbeli áldá­saiért. Még válságok idején is ez az Isten akarata. IMÁDKOZZUNK: Szerető Mennyei Atyám! Bocsásd meg, ha panaszkodom, békétlenkedem. Add, hogy min­denekben, mindenkor Neked adjak hálát, tudva, hogy Te az én szerető Édesatyám vagy. Ámen. — Ha panasz helyett dicsérjük az Urat, derűsebbé válik életünk és a körülöttünk levők élete is. — Lopez B. Diann (Minnesota) 57

Next

/
Thumbnails
Contents