Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, ÁPRILIS 21. —Olvassuk: 2Móz.17:8-13. „...rendelt az Isten az egyházban... Gyámotokat (azaz, akik segíteni tudnak másokon).” (lKor.l2:28) Mikor Mózes harcba küldte Józsuát az amálekiták ellen, őmaga egy halom tetejére állott, ahonnan jól látható volt a csatamező. Két fiatalabb férfi, Áron és Húr is vele mentek. Mózes kezében ott volt az Isten pál­cája. Ha Mózes a pálcát felemelte és kinyújtva tar­totta az izraeliták győztek. Ha elfáradt és leeresztet­te kezét az amálekiták lettek erősebbek. Ezt látva, Mó­zes két társa egy követ hozott és arra ültették az idős vezért, kezét pedig felemelve tartották egyik az egyik oldalán, másik a másik oldalán. Közben Mózes bizonyá­ra imádkozott, keze pedig felemelve maradt naplemen­téig, mígnem Izráel győzelmet vett. Válságos időkben az emberek a tetőn levőkre néznek vezetésért, de a vezetőnek gyakran segítőkre van szük­sége, hogy megküzdjön a nehézségekkel. Legtöbbünket Isten nem helyez vezető pozícióba, de mindnyájan tu­dunk támogatást nyújtani az elöljáróknak. Lehet, hogy sohasem érezted, hogy Isten apostolul, prófétául, taní­tóul hívott volna el, gyógyításra adott volna kegyelmi ajándékot, de Ő rendelt olyanokat is az egyházban, akik egyszerű gyámotok, valamilyen módon másokat segítők. Nem te vagy ez éppen, Testvérem? Ne szé­gyellj háttérben állni! Add erődet onnan, emeld, tá­mogasd a rászorulót! Isten megáld érte. IMÁDKOZZUNK: Urunk, tartsd kezedben vezetőinket, hogy azt cselekedjék, ami legjobb a közösségnek, és hadd legyünk mi is hűséges támogatóik. Ámen. — Nem lehet mindenki vezér, de lehet támogató kéz és bátorító szív. — Dorothy Enke (Nebraska) 54

Next

/
Thumbnails
Contents