Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, ÁPRILIS 12. —Olvassuk: János 11:17-24. „...mert én élek, ti is élni fogtok.” (Ján. 14:19)

A tavaszi nap ragyogó sugarai szinte bearanyozták az ébredő kis falut. Húsvét reggel volt. Megtört, megfáradt emberek jöttek ki a szegényes, kis viskókból valahol Keleten. A napsugárban felragyogott az arcuk, amint köszöntötték egymást: „Krisztus feltámadott.” Sötét börtönben szenvedő rabok ültek. Ketten közülök hitükért viselték a rabláncot. Semmijük sincsen. De egyiknek mégis van egy titkos kincse. Dugdosva rejtegeti, mert még azt is elvennék tőle. Egy kis áhítatos könyvecske. Édesanyja hozta neki. A keskeny ablak fényénél rejtegetve olvassa. Ezen a reggelen különösképpen felragyogott az arca. Halkan szól társához: „Testvér, ma húsvét van, Krisztus feltámadott és mert Ő él, mi is élni fogunk.”

Sok vallás van a világon, de egynek sincs húsvétja. Gondolkoztál-e már azon, kedves Olvasóm, hogy milyen boldog a keresztyén ember? Isten Fia a vezetőd, Aki megpróbáltatott, megkínoztatott, a halált is elszenvedte érted és feltámadott. A halál feletti győzelem, az élő hit az, ami be kell, hogy ragyogja a keresztyén ember életét. Minden reggel azzal ébredhetünk, hogy: „Jézus Krisztus feltámadott” és mi sem maradunk a sírban, ha hiszünk Benne.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei, Édes Atyánk! Kérünk, bocsásd meg bűneinket. Add meg nekünk, hogy élő hitünk legyen, amely építi a Te országodat. Add, hogy a húsvéti öröm mindig betöltse a szívünket. Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

— Bármely sivár legyen életünk, Krisztusban új életet

találhatunk.— „ . . *... ,

Tomcsanyi Odonne (Kalifornia)

45