Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, MÁRCIUS 29. — Olvassuk: 2.Kor. 5:16-21.

„Isten Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem számította be nekik bűneiket. (2.Kor. 5:19) (Ravasz ford.)

Mexikói missziói állomásunknál egy nemrég megtért asszony meglepett bennünket vallomásával. Azt mondta: „Mindaddig, míg ezek a testvérek, — azaz a misszionáriusok — hozzánk nem jöttek, mi elfelejtett személyek voltunk, elfelejtett bennünket a kormányzat, az egyház, mindenki. Talán még Isten is elfeledkezett rólunk. Gondolom, a nagyvilágban sokan vannak, akik ugyanezt érzik: hogy mindenki elfelejtette őket, — még Isten is. Némelyek azt érzik, hogy Isten elvetette őket valami hibájuk vagy bűnük miatt. Mások a csapások miatt érzik úgy, hogy Isten megfeledkezett róluk. Vagy ismét mások szegénység, betegség miatt vannak olyan elesett állapotban, hogy ilyenre gondolnak.

A mi keresztyén küldetésünk az, hogy szolgálatunk és bizonyságtételünk által megértessük és éreztessük velük, hogy Isten nem feledkezett meg senkiről. Jézus testetöltése és az Ő engesztelő áldozata által mi mindanynyian megérthetjük és átélhetjük, hogy mi Isten barátai, sőt isten gyermekei vagyunk. Isten Krisztusért, a megöletett Bárányért megbékélt a világgal. Bűneink sem választanak el Tőle. Csak higgyünk!

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk azokért imádkozunk, akik úgy érzik, hogy elfeledettek és elvetettek. Segíts bennünket, hogy Krisztusban barátaikká legyünk és tudjuk velük éreztetni, hogy Jézus is az Ő barátjuk, ők pedig a Te gyermekeid. Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

— Isten egyikönkről sem feledkezett el. —

Conerly H. Róbert (Tamaulipas, Mexikó) 31