Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

A szív felsír valami és valaki után. — „Az emberiség legmélyebbről jövő kiáltása az Isten utáni kiáltás” — mondta egyik barátom egy csoport-beszélgetés során. „Az emberiség legmélyebbről jövő kiáltása a szeretet utáni kiáltás.” „Az emberiség legmélyebbről jövő kiáltása a béke utáni kiáltás” — mondta másik két résztvevő. Vita következett. Kinek volt igaza? Helyes volt mind a 3 megállapítás? Vagy mind a 3 csak része volt egy még mélyebbnek? Mi ma az emberiség legnagyobb szüksége? Milyen kiáltás sír fel a te szívedből? Mi a legnagyobb éhség, amit tapasztalsz? Ez a böjti időszak alkalmat ad, hogy elgondolkozzunk az emberiség Isten, szeretet és béke utáni éhségéről, és arról, hogyan elégíthetők ki ezek. Az Isten és szeretet utáni éhség kapcsolatban vannak, de mégis különböznek egymástól. Hogy a bölcs Teremtő támasztja bennünk a szeretet utáni éhséget, aki maga a Szeretet, ezt nem mindenki látja. Mégis, ha Őt és elsődleges viszonyunkat Hozzá kihagynánk az életünkből, minden más tökéletlen lenne. Még az úgynevezett (emberi) szeretet is rossz utakra vinne, és kielégülést sohasem adna. Ugyanígy vagyunk a békével is. Háborúval, terrorral, igazságtalansággal tele világunk a békét áhítja. De ez a mély vágyakozás is szorosan kapcsolódik az Isten utáni éhséggel és az eljövendő Isten országával, mikor minden teremtmény harmóniában lesz Teremtőjével. E böjti időben, hívlak, hogy csatlakozz hozzám, mikor kinyújtom kezem újra Isten, a szeetet és a béke után. És ha megkaptuk ezeket az ajándékokat, adjunk hálát értük és osszuk meg a körülöttünk levőkkel is, mígnem Isten jelenvalóságának tudata, az Ő szeretetének és békéjének megtapasztalása és valósága átfogja az egész világot.

2

Rueben P. Job