Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

Azt mondta Jézus: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is él, és minden élő, aki hisz énbennem, soha meg nem hal.” (János 11:25-26)

Évekkel ezelőtt hallottam valakitől, hogy az élet bizonyítéka a növekedés. Amint eltűnődtem ezen, rágondoltam a magam lelki életére. Vajon jómagam növekszem-e, vagy haldoklóm? Feleletért Bibliámhoz fordultam, mit — megvallom — mindaddig nagyon ritkán, mondhatnám sohasem olvastam. Isten a Lázár történetéhez irányított és ahhoz, amit Mária mondott Jézusnak: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” (Ján. 11:32)

Valóban Jézussal az élet jár, az élet van jelen, de vajon én magammal hordoztam-e Jézust vagy inkább távoltartottam Őt magamtól, sőt talán még akadályokat is emeltem kettőnk közé? Ráébredtem arra, hogy amikor nem szántam időt imádkozásra, Igéje tanulmányozására, nem volt bizonysága lelki életemnek s a lelkiekben való elmélyülésnek.

Elismertem Isten és magam előtt, hogy közel vagyok a lelki halálhoz. Istené legyen érte a hála, hogy mikor hívtam Őt, közel jött hozzám és most is velem van és velem marad. Élek! Neked sem szükséges, Testvérem a halál állapotában maradnod!

IMÁDKOZZUNK: Urunk, maradj velünk. Add, hogy Jézushoz hasonlítsunk, aki így tanított imádkozni minket: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... Ámen.

— Vajon növekszik-e a te lelki életed? —

Bishop Margaret (Kentucky, USA)

KEDD, MÁRCIUS 26. — Olvassuk: János 11:28-37

28