Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, MÁRCIUS 15. — Olvassuk: János 10:1-18.

„És amikor kiereszti az ő juhait, előttük megy: és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.” (János 10:4)

Az egyik délutánra felajánlottam segítségemet egy barátnőmnek, így korábban mentem haza hivatalomból. Kislányom könnyek között fogadott. „Anyuka, képzeld mi történt: vettem egy születésnapi ajándékot a barátnőmnek és valamelyik üzletben felejtettem. Kérlek, vigyél el autóddal azokba az üzletekbe, ahol voltam — hátha megtalálom” Nekem már mennem kellett volna. Mondtam kislányomnak, hogy ez teljesen lehetetlen, nincs időm, mert megígértem barátnőmnek, hogy segítek neki és időben ott leszek nála. S ezzel indultam is az autómhoz. Már járt a motor, amikor belülről egy csendes hangot hallottam: „Menj a kislányoddal!” Tegnap azt imádkoztam, hogy „Uram add, hogy jobban megértsem akaratodat”. Egy pillanatig haboztam — aztán döntöttem. Elviszem kislányomat, bár úgy gondoltam az ajándékát nem fogja megtalálni, hiába az igyekezetünk. És az egyik üzletből kislányom örömmel szalad vissza a kocsihoz: megtalálta az elveszett ajándékot. Még a barátnőmhöz is jókor elérkeztem.

Urunk hangja sokszor ilyen csendesen hangzik fel bennünk. Vajon meghalljuk-e? Krisztus követése ott kezdődik, ha valaki megtanulja meghallani az Ő szavát — és ott folytatódik, ha engedünk is ennek a felismert hangnak!

IMÁDKOZZUNK: Uram, segíts engem, hogy meghalljam parancsaidat és tégy bölccsé, hogy engedelmeskedjem Neked. Segíts, hogy igazán szeresselek. Ámen.

— Az Istennek való engedelmesség örömmel fizet. —

Éva Stacy (Minnesota)

17