Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, MÁJUS 28. — Olvassuk: Efézus 3:14-21.

„Meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt... hogy lakozzék Krisztus hit által a ti szívetekben, a szeretetben meggyökerezvén és alapot vévén...” (Efézus 3:14,17,18)

Férjem is, édesapám is nagy szeretettel vannak a fák iránt. Első gyermekünk születése után édesapám kiment az erdőbe és kiásott egy fiatal jávorfát. Ketten összefogva azután elültették a házunk előtt, hogy együtt növekedjék kisfiúnkkal. Az évek során gyermekeink és az ő pajtásaik sokszor fölmásztak rá és játszadoztak rajta. Mikor már a mi gyermekeink kinőttek a famászásból, más gyermekek cselekedték rajta ugyanazt.

Amikor a fa már harmincöt éves volt, a város új vízvezetéket vezetett be az utcánkba s az árok ásásakor szeretett fánk gyökerei három oldalon is megsérültek. Aggódva figyeltük: mi lesz ennek a következménye. Hogy vajon meglátszik-e ez majd a fa koronáján és továbbfejlődésén. Örvendettünk, hogy nem látszott meg. Maradt elég sértetlen gyökérzete ahhoz, hogy zavartalanul táplálja a fát s az vígan tovább élt.

A mi életbenmaradásunknak is hasonló a titka. Amikor jól benne-gyökerezünk a mi lelkiéletünk forrásában, Isten szeretetében, Ő segít bennünket abban, hogy leküzdjük a megrázkódtatásokat, mik életünkben előfordulhatnak. Mint az életerős jávorfa, mi is le tudjuk küzdeni sérüléseinket és fölépülünk megpróbáltatásainkból.

IMÁDKOZZUNK: Drága jó Istenünk, áldj meg bennünket, hogy lelki gyökérzetünket mélyen bocsássuk a Te csodálatos szereteted termőtalajába, hogy benne erősen álljunk, bajaink fölött győzzünk és azokat leküzdve, tovább növekedjünk. Ámen.

— Isten szeretete táplál bennünket és tart meg minket az Ó ereje által. — Whitlock Eleonóra (Indiána, USA)