Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)
1984-05-01 / 3. szám
PÜNKÖSD-VASÁRNAP, MÁJUS 20. — Olv.: Jn.ll: 18-27 „Aki hisz a Fiúban, örökélete van.” (Jn.3:36) A hitetlen az ő Teremtőjétől, Istentől elszakadva megy át az életen, s mikor elhagyja e világot, belép az Istentől elválás örök állapotába. De ha valaki bízik Krisztusban, mint Megváltójában, újjászületik a benne lakozást vett Szentlélek Istentől. Az új élet, amit kap, olyan közösségbe hozza Jézussal, ami örökké tart. Ezt az új kapcsolatot a testi halál sem meg nem szakítja, sem el nem törli. Mivel Jézus bűneink büntetését elszenvedte a kereszten, az „utolsó ellenség” fullánkjától is megszabadított. Egy istenes lelkipásztornak orvosa megmondta, hogy földi élete nem tart sokáig. Ekkor írta e sorokat: „A földi élet rövid voltáról gondolkodva mentem hazafelé. Felnéztem a szembenlevő hegyekre, amiket úgy szerettem, le a folyóra, melyben vidám órákat töltöttem. Felnéztem a nagy égre, ahol Isten éppen kezdte lámpásait gyújtogatni, és mondtam: Nem sok ideig látlak már benneteket; de, Hegyek, én élni fogok, mikor ti nem lesztek; Folyó, én élek, mikor te megszűnsz a tengerbe rohanni; Csillagok, én élek, mikor a Teremtő lebontja a materiális mindenséget, és ti lehullotok.” — Kik ismeritek az Úr Jézust, hisztek Benne, mint Megváltóban, mindnyájan ugyanilyen bizalommal lehettek. Kedves Olvasó, újjászülettél-e a pünkösdi Lélektől? Birtokod-é az az áldott élet, mely sohasem végződik be? Ma gondolkozz el rajta! IMÁDKOZZUNK: Köszönöm, Úr Jézus, a hitet, hogy „nem halok meg, hanem élek, és hirdetem cselekedeteid.” Ámen. — A halál a megnemtért bűnösnek büntetés, de a szenteknek előléptetés. — 22