Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

„Te vagy az én reménységem, óh Uram Istenem, én bizodalmám gyermekségemtől fogva!” (Zsolt. 71:5)

Az ifjúkor az élet reggele, gyönyörűséges időszak, a nagy elhatározás ideje. Az az idő, mikor némelyek elhatározták, hogy követik Krisztus tanításait. Mások számára viszont az az idő, mikor ezt a döntést elmulasztják.

Az ilyenek azt szokták mondani: Jézus tanítása nem gyakorlati. Abban maradnak, hogy jobb, ha arra az időre halasztják a döntést, mikor már bizonyos poziciót megszereztek maguknak a világban. Mikor megerősödtek üzleti szempontból, vagy bizonyos munkakörben, vagy megfelelő vagyonra tettek szert.

A bölcsebbek ellenben már korán eldöntik, hogy rábízzák magukat Krisztusra és soha nem bánják meg ezt. Egész sereg ilyen esetet sorolhatnánk fel: olyanokét, kik az élet minden területén és minden foglalkozásában a legnagyobb eredményt érték el.

IMÁDKOZZUNK: Segíts, mennyei Atyánk, a nemzetek ifjúságát, hogy Krisztus követésére határozzák el magukat és ne mulasszák el ezt. A küzdés e napjaiban tartsd emlékezetükben Istennek Atyai s az embernek testvéri mivoltát és az aranyszabályt. Ámen.

— Isten felhívja az ifjakat, hogy szánják oda egész életüket az Ő szeretetére és szolgálatára. —

Emory C. Pharr (Virginia)

HÉTFŐ, MÁJUS 14. — Olvassuk: Máté 4:17-22

16