Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

„Senki ne keresse, ami az övé, hanem kiki azt, ami a

másé.” (lKor.10:24)

Katika lányom nagy örömmel, izgatottan rontott be a konyhába, ahogy haza érkezett az óvodából és egy darab asztali szalvettát lobogtatva a kezében ezt kiabálta: „Nézd ezt a pillangót, ez a Tied.” Katika addig ismételgette ezt, amíg attól féltem, beképzeltté válik a „művészi” munkájától. „Nem én rajzoltam Anyu, Marika készítette. ő rajzolja a világ legszebb pillangóját. Kértem, hogy készítsen Néked egyet. ’ ’ Katika megragadott egy almát és kiszaladt játszani. Amíg a jégszekrény ajtajára ragasztottam a pillangót, azért imádkoztam, hogy bár Katika mindig lenne büszke barátnőire és örülne mindig barátnői munkájának, eredményeinek.

Ugyanakkor őszintén magamba is néztem, megvizsgáltam szívemet s ahogy ezt tettem, be kellett valljam magamnak, hogy mikor mások sikeresek, én irigy vagyok rájuk. Persze kívülről mutatom az örömöt és még gratulálok is nékik, de belülről a kudarc, bukás és versengés érzésével küzködöm. Megtapasztaltam azonban azt is, hogy amikor közel vagyok Istenhez és az ő vezetésével élek, őszintén tudok örülni mások eredményein, sikerein.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, Atyánk! Segíts, hogy igazán megismerhessük magunkat a Te Igazságodban s ebben a felismerésben mások számára is eszközeid lehessünk. Érettük önzetlen szeretetben járhassunk. Krisztusért kérünk, Ámen.

— Amikor életünk teljes Isten szeretetével, nem marad helye bennünk az irigykedésnek. —

Ardie Clark (Kansas)

PÉNTEK, MÁJUS 11. — Olv. lKor. 13:4-13

13