Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 23. — Olvassuk: 2Kor.9:l-12

„A jókedvű adakozót szereti az Isten.” (2Kor.9:7)

Egy egyszerű, de mély igazságot mond ki itt az apostol: Nemcsak az adomány összege számít, hanem az adakozás módja is. Egy külföldi tudós egy theológiai professzorra várt Londonban, aki ismert volt kedves modoráról. Bejutva hozzá, a külföldi tudós előadta kétségbeejtő helyzetét. Bizonyos volt felőle, hogy a nagylelkű professzor segíteni fog. S úgy is lett. Amint elhagyta az épületet, hallható volt csodálkozó felkiáltása: „A mód, a mód, a mód!” Mintha csak életre keltek volna benne az apostol szavai: jókedvvel, szabadon. Lehet úgy is adni, mintha vérét adná valaki, mintha fogát húznák az adakozónak. Kezével ad, szemével visszaveszi. Aki képtelenségből, megszomorodva ad, igazában sohasem ad. A cselekvő szeretet nem ez. Legnagyobb boldogsága az adásban van. Az ilyen ember tudja, hogy elsősorban Isten maga a jókedvű adakozó. Az Ő jótéteményében nincs fukarság, mosolygó orcával ad, ezért örül a jókedvű adakozónak is, és biztosítja szeretetéről. Ijesztő dolog, hogy mikor Isten olyan sok mindent letett a kezünkbe, mi meg habozunk visszaadni azt a keveset, amit kér tőlünk. Pedig az Ő ígérete is csatolva van a jókedvvel adáshoz: „Bőven adakozik, és gazdagodik.” Ha nem pénzben, pénznél értékesebben: meggyőz a hit valóságáról, az imádság értékéről, amit a jótéteményért mondanak a hálás szívek.

IMÁDKOZZUNK: Minden jóknak Adója, taníts adni, ahogy Te adtál és adsz nekünk: bőkezűen, áldozatosan, önzetlenül. Ámen.

— A legnagyobb cselekvő szeretet Istentől jött az ő

Fiában. — ___ „ . . .

Mark Rowh (West Virginia)

56