Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, FEBRUÁR 20. — Olvassuk: Zsolt. 119:97-112

„Az én lábamnak szövétneke a Te Igéd, és ösvényemnek világossága.” (Zsolt. 119:105)

Sok keresztyén Isten vezetését egyenlővé teszi egy mindent legyőző érzéssel vagy egy belső behatással. Ezek mégsem szükségszerű jelei Isten vezetésének. Egy író figyelmeztet könyvében: Érzéseinknek alapja lehet az „ÉN” reklámozása, az „ÉN” kényeztetése, az „ÉN” tülekedése a hatalom felé, vagy az „ÉN” menekülése önmagától. Próba alá kell hát vetnünk az érzéseinket, nehogy téves vezetőként szolgáljanak. Szabad bennük kételkedni.

A koreai háború idején menekülni voltam kénytelen családommal. Sok könyvem volt, mint középiskolai vallástanárnak. A könyvekért drága pénzt fizettem, mégis mindent ott kellett hagynom. De egy könyvet, a Bibliát vittem magammal. A háború okozta félelmek, bizonytalanságok közepette a Biblia volt vigasztalónk, világosságunk, lábainknak szövétneke. Isten általa vezetett. Felvetődik hát a kérdés: Mi a mi elsődleges forrásunk az Isteni vezetés felől? Érzéseinket, benyomásainkat mindig meg kell vizsgálni, egyességben vannak-é Isten kinyilvánított akaratával. Nem lehet, hogy ellenkezzenek azzal, ami Ő előtte igaz és jó. A Szentírás világosságot ad, és segít kiértékelni érzéseinket. Nekünk is ugyanaz az Ige a lámpásunk, életutunk világossága. Használjuk vezetését!

IMÁDKOZZUNK: Óh, Urunk, add nekünk a Te bölcsességedet, hogy jó érzékkel cselekedjünk mindenben. Taníts ismerni Igédet, és Lelked támogatása legyen a miénk. Ámen.

— Az érzések nem helyettesíthetik a tényeket és a hitet. — 53 Kap Shik, Sung (Korea)