Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

„Semmiféle ocsmány beszéd el ne hagyja a ti szátokat, hanem csak az olyan, amely jó az építésre, hogy a hallgatók a kegyelem áldásában részesüljenek.” (Ef.4:29)

Lelkipásztorommal ebédelve, elmondtam neki, hogy az előző este találkoztam egy házaspárral, akik otthagyták egyházunkat. Ahogy megláttam őket, azt akartam mondani, hogy „Nagyon hiányoztok nekünk.” Hirtelen azonban megéreztem: voltaképpen ki akarom belőlük húzni, hogy miért maradtak el. Ezért nem tettem ezt a megjegyzést.

Aztán gúnyos szavak tolultak agyamba. Valósággal harcot folytattam magammal, hogy leküzdjem esetleges sértő megjegyzésemet. így semleges dolgokról beszélgettünk.

Panaszkodtam lelkipásztoromnak, hogy azt éreztem: a házaspárral folytatott beszélgetésem üres és tartalmatlan volt.

„Lehet, hogy beszélgetése tartalmatlan volt, de lehet, hogy az alkalom nem volt megfelelő arra, hogy mélyebb eszmecserét folytasson” — mondotta ő. Aztán valósággal meglepett, mikor hozzátette:

„Viszont az a tény, hogy legyőzte magát és vigyázott, hogy meg ne sértse őket, lelki érettségre vall. Engedelmeskedett a lelkiismeret belső figyelmeztetésének: hasznost, építőt mondjon, vagy semmit.” Bárcsak mi is így engedelmeskednénk!

IMÁDKOZZUNK: Ó, Bölcsességnek Istene, csodálatosan alkottál minket. Segíts, hogy lelkiismeretünk szavában felismerjük, hogy Te szólsz hozzánk.” Ámen.

— Ha figyelmezünk, meglepetéssel fogjuk észrevenni, hogy Isten miképpen szól hozzánk. —

48 Flaherty Robert (Oregon)

SZERDA, FEBRUÁR 15. —Olvassuk: Ef. 4:29-5:2