Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, FEBRUÁR 13. — Olvassuk: János 4:39-42

„Most már nem a te beszéded által hiszünk, hanem azért, mert mi magunk hallottuk Őt, é&jnert mi magunk tudjuk, hogy ez a Jézus valóban a világ Idvezítője.”

i (János 4:42)

Barátom kislánya heteken kereztül járt a vasárnapi iskolába, mikor hirtelen kijelentette, hogy többé nem megy.

— Miért nem akarsz többé a vasárnapi iskolába menni? — kérdezte édesanyja.

— Mert mindig csak Jézus Krisztusról beszélnek, és én nem ismerem őt! — magyarázta a kislány.

Ennek a fiatal léleknek őszinteségében sok felnőtt szavát ismerhetjük fel. Hallani Jézusról és ismerni őt két különböző dolog-Jézus senkire sem erőszakolja rá magát. Ő felajánlja barátságát, de nekünk azt el kell fogadni. Enélkül nyilvánvaló, hogy barátságának örömét nem élvezhetjük. Imádságaink így csak legföljebb udvarias szószaporítássá fajulnak.

Mennyire megváltozik minden mihelyst személyes kapcsolatba kerülünk Jézussal! Mások lesznekJmádságaink, egész életüpk egy szeretett baráttal való közösséggeTalík. Ettől kezdve Krisztushoz beszélni és Róla bizönysSgottenni a Vele való mély barátságnak természetes kifejezése lesz. Ésjugyanakkor a Vele való közösség a hitben való növekedésünket fogja eredményezni.

IMÁDKOZZUNK: „Jézus, jöjj szívembe igaz barátságoddal. Engedd, hogy mind jobban és jobban megis- I merjelek, mint a világ Idvezítőjét. Ámen.

— Krisztussal való barátságunk imádságunkat és istentiszteletünket is újjá fogja teremteni. —

46 Dórnak Leila (Texas)