Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

„Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.” (Jakab 3:2)

Egy barátom tréfásan megjegyezte: „Egyszer elkövettem egy hibát. Tudniillik azt gondoltam, hogy tévedtem — aztán rájöttem, hogy mégis igazam volt.” Persze ezt is lehet: viccelni a bűnnel. Lehet jót mulatnunk rajta. Én is így csináltam, és azóta is emlékszem a fenti viccre. Sokan úgy vagyunk, hogy nem akarjuk beismerni hibáinkat, bár mindnyájan bőven kivesszük részünket, belőlük.

A baj ott van, hogy mikor hibázunk, nem vállaljuk a felelősséget érte, hanem rögtön hajlandók vagyunk valaki mást okolni a következményekért. Pedig ha engedjük, Isten segít, hogy jóvátegyük hibánkat, bocsánatot kérjünk és kárpótoljuk azt, akin a sérelem esett. Most kezdünk el egy új esztendőt. Tizenkét hónap áll előttünk sok új lehetőséggel. Határozzuk el, hogy bennük kevesebb hibát követünk el. Nagyon vigyázunk beszédünkre. De még fontosabb az, hogy ha mégis hibázunk — bármilyen természetű és nagyságú is legyen az — vállaljuk magunkra, senkit ne okoljunk érte, hanem kérjük Istent, hogy segítsen vétkünket jóvátenni. Ha valóban Őreá bízzuk életünket, sikerülni fog sok hibánkat kiküszöbölni, bűnünket elhagyni.

IMÁDKOZZUNK: Drága Istenem, köszönöm, hogy nem hagysz cserben akkor sem, mikor hibát követek el. Te vezérelj abban az új esztendőben. Ámen.

— Hibázni és azt helyrehozni, sok jó tanulsággal jár. —

Mc.Afee K. Pál (Florida)

VASÁRNAP, JANUÁR 1. — Olv.: Róma 15:4-13.

3