Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 19. — Olvassuk: Gál. 6:1-5.

,,Ki-ki a maga terhét hordozza.” (Gál. :5)

A statisztika szerint az iszákosság manapság minden tizedik embernek nagy nyomorúsága. A statisztika azonban arról nem szól, hogy hitves, szülő, gyermek, barát mennyit szenved, mert az ő szeretett kedvese is tárgya a statisztikának. Bizony egy alkoholista környezetében élni igen súlyos megpróbáltatás! Ezért Istentől való az egyház iszákos-mentő missziói tevékenysége. De mi legyen eredménytelenség esetén a szenvedő családtagokkal, barátokkal? Mi közben az eltévedt bűnösért, annak megtéréséért tovább kell imádkozniok, az Ige kemény valóságát is szükséges ismerniük és vallaniuk: „Ki-ki a maga terhét hordozza.” És bizonyos mértékben függetleníteni kell magunkat érzelmileg a szenvedély rabságában élőtől. Ez a magatartás az iszákos hozzátartozóiban tisztulást, hitben való növekedést hozhat. — Amerikában van egy Társaság, amely nemcsak az iszákost, hanem családtagjait, barátait is segíteni igyekszik. Egyik mottója ez: semmi sincs, mi elkeserítsen, vagy önsajnálatot támaszszón lelkűnkben, hacsak mi magunk nem engedjük, vagy éppen nem tápláljuk ezeket az érzéseket. Tanácsuk a segíteni akaróknak a következő életvitel gondolkozás: „Ma elvégzem a mára kijelölt feladatom. Azt olyan jól fogom végrehajtani, ahogy csak tőlem telik. Ez az én benső biztonságom, mellyel szemben minden rossz külső hatásnak meg kell hátrálnia.” Mi hívők hozzátesszük még: „Mindezekben Istenre nézünk.”

IMÁDKOZZUNK: Jó Istenem, segíts, hogy segíthessek a nehéz problémákkal küzdőkön, de ugyanakkor hadd ismerjem fel: elsődleges feladatom, hogy önmagam kövesselek Téged. Ámen.

— Van Istenem, így mindenre van erőm. —

21 M.Y. Karrar (Iowa)