Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

HÉTFŐ, AUGUSZTUS 27.-Olvassuk: Róm. 5:1-11

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” (2Kor. 12:9)

Néhány éve, az amerikai gazolin hiány idején egy lelkipásztor autójával az egyik ellátó állomáson becsatlakozott a sorba, és türelmesen várt. Félóra múltán rákerült a sor. De mikor félig megtöltődött a tankja, kiürült a kút. Az autóban ülő vendég kisfiú nem akarta megérteni, miért nem ad a kút többet. „Kifogyott a benzin teljesen, nem kapható több” — magyarázta neki az édesapja.

Milyen jó, hogy Isten kegyelmével sohasem történik ilyen. Mi, Krisztusban hívők mehetünk mindig az isteni forrásokhoz, mert kimeríthetetlenek azok. Naponként szembenézünk nehézségekkel és kiálhatunk Urunk megerősítő, megtartó kegyelméért. Életem egy derűs napján villámcsapásként ért egy vonat-szerencsétlenség. Derekamtól fel megbénultam. Semmivé lettem. És mennyi hasonló eset! De jó, aki ilyenkor rá tud támaszkodni Isten Igéjére, drága ígéretére: „Elég néked az én kegyelmem.” Áldom az Urat, hogy velem megtörtént ez a csoda, és fokozatosan visszanyertem életkedvemet. Az apostol jól megismerte Isten szeretetének ezt a valóságát. 3-szor kérte Őt, hogy vegye el testéből a töviseket. Kérését azonban úgy hallgatta meg Isten, hogy kegyelmét tette elégségessé számára. Ez a kegyelem elég nekünk is mindenkor, csak szeressük Őt. Szeretetének „kútjai” soha ki nem száradnak.

IMÁDKOZZUNK: Óh, Uram, köszönöm, hogy kegyelmed, mely mélyebb a tengereknél, az enyém is lehet. Ámen.

— Isten kegyelme lépést tart azzal, amivel szembenézünk. — Kim ChongRyul (Korea)

60