Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened, megerősítelek, sőt megsegítlek és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ésaiás 41:10)

A második világháború alatt történt Budapesten. Naponta el voltunk készülve a légitámadásokra. Egy este valójában meg is szólalt a sziréna. Sietve felkaptam pici, karonülő gyermekemet, lementünk az óvóhelyre. Elnéztem a körülöttünk lévők arcait. Majdnem minden arcon kiült a szorongó félelem kifejezése. Nem messze tőlünk le is csapott a bomba, de mi megmenekültünk.

Évekkel később találtam rá Ésaiás prófétánál a fenti versre. Amikor olvastam, életemnek sok veszedelmes órája ötlött az eszembe, s az hogy Úr Isten megerősített és megsegített mindegyikben.

Milyen erő van az Úr igéjében, ha azt hívő szívvel fogadjuk be. A hitetlen ember „vak szerencsének” tudja be a megmenekedést. De milyen más a hívő élete. A veszedelem idején nincsen egyedül, mert Isten igéjének ígéretei veszik körül. Isten van vele. Még a halál sem töltheti el rettegéssel, mert az Úr Jézus Krisztus által a halál: kapu az örökéletbe. Bízvást mondhatjuk el Jobbal: „Tudom, hogy az én megváltóm él... testem nélkül látom meg az Istent.” (Jób 19:25)

IMÁDKOZZUNK: Édes Istenünk, kérünk növeld a mi hitünket, hogy le tudjuk küzdeni a félelem és csüggedés érzéseit. Ruházz fel erővel és bátorsággal. Jézusunk nevében. Ámen.

— A félelem letör, a hit felemel. —

Tomcsányi Ödönné (California)

KEDD, AUGUSZTUS 21. — Olvassuk: Ézs. 41:1-13

54