Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

VASÁRNAP, AUGUSZTUS 19. — Olvassuk: Zsolt. 27:1-6

„Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.” (Zsoltárok 34:5)

Múlt héten Londonba kellett mennem, hogy találkozzam egy ügyvéddel egy lehangoló, jogi ügyben. Nehéz és aggályos szívvel korábban indultam el és így túl korán lettem volna a találkozón. Mivel éppen a Szt. Pál katedrális környékén voltam, bementem oda, hogy ott csendben várakozzam.

Leültem és figyeltem a járkáló látogatókat. Egyszerre csak egy pap szólalt meg a szószékben és mindenkit megkért, hogy egy pár percig legyenek csendben. Aztán mindnyájunkat üdvözölt ebben a szeretett, ősi Isten házában, s megkért bennünket, hogy csatlakozzunk hozzá, amint ő elmondja a Miatyánkot.

Amikor befejeztük az imát, az emberek ismét járkálni kezdtek, mintha csak egy láthatatlan rúgó indította volna el őket. Én azonban a padomban maradtam. Aggodalmam nem oszlott el egészen, de egy csodálatos megnyugtató érzés fogott el, az, hogy Isten velem van. Hálás szívvel imádkoztam. A szószékben levő pap sohasem fogja megtudni, mennyire helyénvaló volt az ő közbeszólása a számomra, mert megújult reménnyel és bizalommal indultam el a találkozóra.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Urunk, hogy megbízhatunk vezetésedben még akkor is, ha félelmek gyötörnek. Légy velünk, amikor felemeljük szívünket Hozzád és szabadíts meg a kísértésektől. Ámen.

— Isten ideje mindig helyes. —

Finnie Ellsye (anglia)