Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

PÉNTEK, AUGUSZTUS 17. — Olv.: Lukács 9:51-62.

„Lön, mikor az idő elkövetkezett, hogy ö felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy.” (Luk. 9:51)

Ez a bibliai rész tisztán mutatja, hogy ki volt Krisztus. Három évig munkálkodott, prédikált, tanított, szolgált, majd nagy határozottsággal földi végcélja „Jeruzsálem” felé fordult. Ma úgy mondanák, végzete elé ment. Amikor oda érkezett, pálma ágakkal üdvözölték, ünnepelték. Nagy tömeg éljenezte, de a hét vége felé az éljenzések gyalázkodásoknak adtak helyet s a golgotái kereszt várta életét áldozatul. A kereszt árnyéka nöttön-nőtt előtte a láthatáron és mégis, Jézusban fel sem ötlött a gondolat, hogy visszaforduljon az úton. Ő maga ezt így fejezte ki tanítványainak: „Valaki az eke szarvára teszi kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Krisztus életének terheivel megingathatatlan bizalommal és elhatározással nézett szembe. Átérezte, hogy élete egészében Isten magasabbrendű célját szolgálja. Krisztus, mint akkor, ma is felszólítja tanítványait, hogy kövessék és engedelmeskedjenek neki. Mi se akarjunk a mi „Jeruzsálemünktől” gyáván visszahúzódni. Bármi legyen a feladat, bármily erős legyen a küzdelem, a próbatétel, az Úr felfegyverez minket látomással és bátorsággal, hogy végig, vérig kitartsunk, helytálljunk, mint a mi Urunk.

IMÁDKOZZUNK: Óh, Úr Isten, adj nekem erőt és elhatározást, hogy szembenézzek napi feladataimmal és próbatételeimmel boldog igenléssel. Jézus nevéért. Ámen.

— Bizalommal és hittel nézek szembe a mai nappal, hiszen minden lépésemre vigyáz az én Uram. —

Thomas W. Richard, (Ohió)

50