Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

„Én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr: békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek. Akkor segítségre hívtok engem és elmentek és imádtok engem és meghallgatlak titeket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem... és visszahozlak a fogságból és összegyűjtlek titeket minden nemzet közül és mindama helyekről, ahova kiűztelek titeket, azt mondja az Úr... (Jer. 29:11-14)

Az ótestamentumi könyvek olvasása olykor lehangoló lehet számunkra, mert a próféták írásai e világról népek, egyének sorsáról őszinte, valós képet tükröznek. Ám az Ótestamentum olvasása közben egyik örömünk lehet az olyan íge felfedezése, mint ez a mai alapíge is. Isten irgalmas szeretetének és gondoskodásának örömhíre mint fénysugár fut végig az Ótestamentumon és mintha különös fényerővel világítana a sötét háttérben. Int ez az irgalmas Isten a hamis próféták ellen, kik nem látnak jövőt a fogságban, nem látják, nem hiszik Isten hűségét, célját. Jerémiás Igéje megerősíti bennünk is Istennek növekedésre, űjabb bizalomra és bővölködő életre való elhívását. Istennek ez a hűsége hatja át az egész Bibliát. Isten minket boldog, teljes életre hív. Mind a Szentírásban, mind a magunk személyes életében Isten üzenete ez: „Az én akaratom a te jobb-léted, nem pedig sorsod rosszra-fordulása.”

IMÁDKOZZUNK: Ó Uram, segíts, hogy reménykedjem a Te világosságodban és amikor érkezik, fölismerjem azt. Segíts, hogy bízzam az én életem számára is lefektetett jóságos tervedben. Ámen.

— Isten csak jót akar a mi számunkra. —

Shepherd Marian (Ontario, Kanada) 46

HÉTFŐ, AUGUSZTUS 13. — Olvassuk: Jer. 29:10-14.