Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

„Ez az én szolgám... A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el.” (Ézsaiás 42:1,3)

Nőismerősöm mondta el, hogy minden reggel első dolga a tolószékében a keleti ablakhoz gördülése, ahol szétnyítja a függönyt és hálát ad Istennek az új napért. Bátorsága és odaadása minden barátját ösztönözte, amint életével példázta azt az igazságot, amit oly szépen fejezett ki Ézsaiás.

Ézsaiás szerint az Úr szolgájának mindenkivel gyöngéden kell bánnia. Az Úr nem akarja megnehezíteni senki életét.

Jézus bejárta Galilea ösvényeit, csodálatosan beteljesítve azt, amit a próféta megjövendölt. Irgalommal fordult az elhagyatottak, a testileg és elmebelileg megterheltek, a betegek és a bűnösök felé. És még ma is azt teszi.

Ez az igazság mindnyájunknak nagy vigasztalás, mert ki az, aki valami módon ne lenne „megrepedt”, összetört? Az ige szükséges bíztatást visz azokhoz, akik fogyatékosságaik miatt abba a kísértésbe esnek, hogy magukról lekicsinylőleg gondolkozzanak. Megbíztat, hogy a Megváltó egyikünket sem dobja el. Sőt, az a széndéka. hogy Isten országában a fennköltség és hasznosság jelentős helyét adja nekünk.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, milyen csodálatos vagy te! Ismered minden gyengeségünket, mégis elfogadsz minket, és megtisztelsz jelenléteddel és országodban helyet készítsz. Köszönjük ezt a nagy szeretetedet. Amen.

— Az Úr soha sem töröl el minket; inkább mindig felemel. —

PÉNTEK, AUGUSZTUS 10. - Olvassuk: Ézs. 42:1-4.

43

Laren Spear (Illinois)