Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

HÉTFŐ, AUGUSZTUS 6. — Olvassuk: II. Kor. 2:14-3:3

,,Hálát adok Istennek, aki mindig diadalmenetben hordoz minket a Krisztusban és az ő ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.” (II. Korinthus 2:14)

Időnként betegeket látogatok a kórházban egyházunk nevében. Amikor másodszor kerestem egyik betegünket, aki történetesen egyházunk szakácsa volt, s aki egy kisebb operáción ment át, már nem találtam. Amikor az ápolónőt kérdeztem felőle, a felelet egyúttal annak az embernek a jellemzése is volt. „Miskát keresi, Uram? Már hazament, de itthagyta a rózsáit!” Miska szabadidejében rózsaneveléssel foglalkozott, s kórházi szobája telve volt velük. Amikor elhagyta a kórházat, rózsáit mind az ápolónőkre hagyta.

A fehér fityulás ápolónő szava még sokáig fülemben csengett s nem tudtam szabadulni a hatása alól: „Hazament, de itthagyta a rózsáit!” Pál, amikor hálát ad Istennek, azokra a keresztyénekre gondol, akik Krisztus ismeretének jó illatát terjesztik mindenütt, ahol járnak. A bűn fölött győzelmes Krisztus hatása mint illat terjed. Kórházban s az élet minden területén vannak olyan emberek, akik Krisztussal járva „othagyják rózsáikat”. Most már csak az a személyes kérdés van hátra: mi, ahol járunk, otthagyjuk-e a Krisztus illatát azok részére, akikkel találkoztunk.

IMÁDKOZZUNK: Uram, Krisztus, tölts meg engem a te jóillatoddal úgy, hogy amikor találkozom valakivel, az a jóillat hasson, ne az én személyes varázsom. Ámen.

— Bármit teszünk, Krisztus nevében tegyük. —

Dodson S. Dwight (Oregon)

39