Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

CSÜTÖRTÖK. AUGUSZTUS 2. — Olv.: Lukács 9:18-27.

„Aki engem követ nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (János 8:12)

Az autóbusz csendesen megállt Jeruzsálemben a „Pásztorokhoz” címzett szálloda előtt. Néhányunknak. akik ezen a ..szentföldi” kiránduláson részt vettünk, az egész út olyan volt. mint álmainknak a beteljesülése. Mi is arra jártunk, amerre Jézus járt.

Felkerestük a keskeny görbe és öreg Jeruzsálemi utcákat, meglátogattunk bazárokat és vásárló helyeket. Letérdeltünk a Gecsemáné kertben is és egy vasárnap reggel részt vettünk istentiszteleten a szent Sír felett épült templomban. Jeruzsálemből tovább mentünk. Betlehemben megnéztük azt a mezőt, ahol a pásztorok őrizték nyájaikat. Krisztus születésekor. Valami csodálatos tapasztalat volt helyről-helyre tovább menni.

Amikor pedig hazafelé jöttünk, azt kérdeztem magamtól: valóban jártam-é én itt, ahol Jézus járt? Ő a szegényekkel és nyomorultakkal járt. a bűnösökkel és a kivetettekkel. Ő egy volt velük. Úgy éreztem: ha én valóban Ővele akarok járni, akkor nekem is úgy kell az én népem között járni és kelni, amint Krisztus járt és úgy kell szolgálnom őket, amint Ő szolgálta az Ó népét.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, köszönjük Krisztust, ami Urunkat, aki a poros utakat járta és ott volt a tömeggel a vásártereken, hogy szolgáljon Téged, és hogy megismertesse a Te nagy szeretetedet. Adj nekünk bátorságot, hogy járjunk mi is Övele a mi közösségünkben. Amen.

— Krisztussal való járás feltétele a szeretet és bátorság. — Gray E. Sándor (Kalifornia)

35