Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)
1984-01-01 / 1. szám
SZOMBAT, JANUÁR 14. — Olvassuk: Róma 14:10-13 „Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan odaállunk majd Krisztus ítélöszéke elé.” (Róma 14:10) Mindnyájan vétkezünk, ha valakit csak a külső látszat után ítélünk meg. Emlékszem egy nálunk, a templomban elhangzott beszélgetésre: „Bizony ettől a piszkos hosszúhajú fiatalembertől nem várhatunk semmi jót.” Annak ellenére, hogy véleményeim sokszor bizonyultak már tévesnek, elsietettnek, mégis beleesem újra és újra az Ítélkezés hibájába. Egy, gyülekezetünkbe újonnan jött asszonytestvérünket első benyomások alapján öntelt, beképzelt személynek tartottam. Véleményem csak néhány szóra és kézfogásra volt alapítva, amit istentiszteletek után váltottunk. Miután azonban együtt vettünk részt a következő lelki, csendes heti összejöveteleken, alkalmam volt közelebbről megismerni ezt a hölgyet. Rájöttem, hogy nagyon jószívű önzetlen és szerény teremtés. Egyáltalán nem volt arogáns, hanem éppen ellenkezőleg, szerény, szégyenkező természetű. Valóban sokszor úgy ítélünk meg embereket, amilyeneknek mi látjuk őket, és nem amilyenek ők valójában. Elhatároztam, hogy ezután igyekszem mindenkit Krisztus szemüvegén át szeretettel megközelíteni előítélet nélkül, nem felejtve, hogy egykor nekem is oda kell állanom igaz Bírám elé. IMÁDKOZZUNK: Mindenható Úr Isten, segíts minket igyekezetünkben, hogy ne ítélkezve, hanem nyílt szívvel, előítélet nélkül tudjunk nézni az idegenekre. Jézus nevében kérünk. Ámen. — Közelítsünk mindig szeretettel mások felé. — Ann L. Ray (Indiana) 16