Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

„És íme valamely férfiak ágyon egy embert hozának. ...és... bocsájták öt alá ágyastul Jézus elé a középre.”

(Lukács 5:18-19)

Ez a történet Jézus hatalmáról, dicsőségéről, megbocsájtó kegyelméről és emberek Benne való hitéről tanít minket.

A gutaütött Jézushoz akart menni, de nem tudott. Többen összefogtak és vállalkoztak arra, hogy valahogy ágyastól Jézus elé viszik a tehetetlen embert bármi nehézségek ellenére. Meg is tették.

Mi is vállalkozhatunk arra, hogy valakit az Úr elé viszünk. Alázat és sok imádság által hordozói lehetünk valakinek, ami által megtérhet.

Nagyon fontos azonban, hogy közösségben, többen, és ne egyedül hordozzuk a terhet, mert ugyan egyenként is meghallgat minket az Úr, azonban közös imákban sokkal nagyobb erő van.

Életem legdrágább emlékei közé tartoznak azok az alkalmak, amikor benső közösségem volt másokkal, amikor nemcsak imánkat, hanem Isten meghallgató kegyelme felett való örömünket is megoszthattuk.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, add meg nekünk, hogy másokkal közösségben élhessünk és szolgálhassunk a Te szent dicsőségedre. Amen.

— Minden nap szüksége van valakinek arra, hogy érte együtt imádkozzunk. —

Karen Huntington (Washington)

VASÁRNAP, JÚLIUS 22. — Lukács 5:17-25.

24