Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

,.Alaktalan testem már látták szemeid, — és könyvedbe a napok is be voltak írva, amiket nekem szántál, mielőtt születtem volna” (Zsolt. 139:16)

Hosszú évekkel ezelőtt abban a hiedelemben éltem, hogy az életben a legnagyobb érték a teljes szabadság •és kötetlenség. Akkor kelni fel, akkor enni és akkor feküdni le, amikor éppen kedvem szottyan. Nehezen tudtam elviselni, hogy meghatározott időben kell dolgoznom, — nem pedig csak akkor, amikor jól esik. — Persze nem sokra vittem ezzel a szeszélyes életmóddal, — és persze nem tartottak valami megbízható személynek. — Egyszer aztán kiderült, hogy cukorbajom van. És persze dühösen lázadtam ellene, amikor tudtomra adták, hpgy szigorú diétát és életrendet kell bevezetnem. Arról mindig meg voltam győződve, hogy az Úr Istennek van valami terve az életemmel, — de hosszú időbe telt, mire megbékéltem a gondolattal, hogy a cukorbajnak is lehet szerepe Isten tervében. — Ma már látom, hogy a betegség kényszerítő erejével mennyivel értékesebbé és gazdagabbá tette Isten életem a rend és a fegyelem útján. Aki születésed előtt ismert téged is, tudja földi utadat. Vigyázz azért, gonoszt ne tégy!

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk, köszönjük, hogy a Te kezedben van életünk és Te irányítod sorsunk. Könyörgünk add, hogy ezt hinni is tudjuk minden körülmények között, — még akkor is, amikor keserűen lázadva tiltakozunk életünk egy-egy fordulata ellen. És nyisd meg szemünk, hogy felismerjük mindenben szereteted és kegyelmed, Ámen. —

— Isten keze formálja életünk. —

Dóri Lundberg (Florida)

KEDD, JÚLIUS 17. — Olvassuk: Efézus 1:11-14.

19