Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

„Hadd vigadjak és örüljek a Te kegyelmednek, ami­ért meglátod nyomorúságomat...” (Zsolt. 31:8) Néhány évvel ezelőtt, mikor mint egészségügyi önkén­tes munkás dolgoztam egy elmaradott országban, súlyos depressziós állapotba kerültem. Végül is orvosi kezelés­re hazaküldtettem. Hiába volt azonban ez is. Olyan be­teg lettem, hogy életemet is ki akartam oltani, ami csaknem sikerült. Aztán kórházakba kezelésre meneget­­ve, találtam egy postai levelező lapot, Salvador Dali fest­ményével: A Kereszt Krisztusa. Bizonyára egy kedves keresztyén testvér hagyta ott egy asztalon valakinek, s én lettem az. Hátára ez volt írva: „Mikor felébredsz, gon­dolj Reám! Én szeretlek.” Aláírás semmi. Tehát nyilván a küldő szándéka az volt, hogy a kép Krisztusára gon­doljon az olvasó. Ez a levelezőlap velem jött mindenüvé, mikor bizonytalanságok rohantak meg, mikor kérdések meredtek elém. Életemben először néztem Krisztusra, mint védelmezőmre, s azóta velem maradt, Vele járok. Vezetőm, barátom lett. Most, hogy nyugdíjba mentem, örömmel dolgozom, mint önkéntes a „Samaritánus” ne­vet hordó szervezet számára, mert különös szimpáti­át érzek a depressziós állapotban levők, az öngyilkosság­gal is foglalkozók felé. Az én Uram, a hűséges Jézus vezeti szavaimat, jó igyekezetemet. Vigadok, örülök, hogy nemcsak az én nyomorúságomat látta meg, hanem még fel is használ a hasonló nyomorúságban szenve­dők gyógyulásában. Valóban nagy az Ő kegyelme. IMÁDKOZZUNK: Köszönöm, Uram, megértő szíve­det; hogy nem dobtál el, sőt képessé teszel elesettek se­gítésére. Légy áldott érte. Ámen. — Isten segedelmével elérhetjük azokat, akiknek ránk van szükségük. — Elizabeth M. Cole (England) 61 CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 28. — Olv.: Zsolt. 31:1-8.

Next

/
Thumbnails
Contents