Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

„Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted legyenek, óh Uram, Kősziklám és Megváltóm.” (Zsolt. 19:15)

Néhány évvel ezelőtt hat lelkipásztortársammal egy nagypénteki istentiszteleten vettem részt. A szépszámú gyülekezetben rendben és ékesen történt Isten dicsőítése, de én úgy éreztem, hogy az én szolgálatom nem volt kielégítő. Később nagy megdöbbenésemre még azt is hallottam, hogy az a mikrofon, amit használtunk nemcsak a gyülekezetnek közvetítette az igehirdetést, hanem a rádió hallgatóinak is. Ha az üzenet nem volt átütő, bizonyságtevésem nem volt meggyőző, ha bármilyen hibát csináltam, egy nagy hallgatóság előtt szenvedett Isten ügye csorbát. De aztán megvigasztalt az Ige, ami imádságom is volt. Nem én, de Isten halhatóssá tehette.

Hányán hallják ma szavunkat, hányán figyelik azt, amit mondunk? Talán többen mint gondolnánk! Szánkon hamar kirepülnek a könnyelmű gondolatok és szétszóródnak mint szélben a mag. Ha azonban szívünket Krisztusnak adjuk át, Ő ellenőrzi, tisztogatja gondolatainkat is, s akkor elkerülhetjük a sorozatos, sajnálatos bukásokat

IMÁDKOZZUNK: Krisztusom, tisztítsd meg szívemet szent véredben, fogadd el életemet és add, hogy számat csak tiszta szó hagyja el dicsőségedre, embertársaim javára. Ámen.

— Beszédem tiszta lelkiségemet tükrözi vagy óemberem tisztátalanságait?” —

Lynn E. Chapel (Michigan)

SZOMBAT, JÚNIUS 23. — Olv.: Zsolt. 19

56