Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

„Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.” (I.Mózes 1:3)

„Hova lesz a sötétség, ha felgyújtod a villanyt, Apuka?” „A sötétség sehova se megy, gyermekem. A sötétség semmi. Ez csak a világosság hiánya. Csak eltűnik.” „Én azt hittem, hogy sötétség fekete levegő s most a szekrényben van!” — nevetgélt huncutul a leányka.

Ez a párbeszéd gondolkodásra késztetett. Ilyen gyermeki gondolkodásra van szükségünk, hogy megérthessük, amit nem látunk, az is valamilyen „dolog”, mert érzékelni tudjuk. Jó gondolatok így válnak láthatóvá a jó cselekedetekben. Ahogy Jakab mondja: „Én megmutatom neked a cselekedeteimből az én hitemet”.

A gonosz nem csupán a jónak hiánya. Ha életünket jó gondolatokkal és jó cselekedetekkel töltjük meg, nincs helye benne a gonosznak. A bűnre való kísértés megszűnik, mint ahogy a sötétség megszűnik, ha megjelenik a világosság.

Jézus erről beszélt, amikor azt mondta, hogy amikor a tisztátalan lélek az emberből való kimenetele után ideoda kóborolt és nem talált nyugalmat, és visszatérve üresen találta a helyet, maga mellé vett más hét lelket, beköltözött abba az emberbe. Nem maradhat üresen az ember szíve! Tűnjön el a sötétség, legyen világosság!

IMÁDKOZZUNK: Urunk, töltsd meg a szívünket jósággal, hogy ne legyen hely a gonosz számára benne. Ámen.

— A gonoszt jóval győzd meg. —

Smith B.E. (Kanada)

CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 21. — Olv.: Lukács 11:24-26

54