Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)
1984-05-01 / 3. szám
„gyertek, lássatok egy embert, aki megmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Nem az-é a Krisztus?” (János 4:29) Sok egyházi híradóban megtalálható ez a kijelentés: „Minden egyháztag lelkész!” Talán elméletben egyetértünk ezzel, de gyakorlatban mégis egy kicsit félelmes elgondolni, hogy mindennapi életünkben lelkészek legyünk. Leginkább az jut eszünkbe a lelkészi szolgálattal kapcsolatban, hogy nagy tömegek előtt beszéljünk. Ez azonban nem helyes elgondolás. A lelkészi szolgálat nem kell, hogy mindig egy nagy csoport előtt menjen végbe. Valójában Jézus szolgálata nagyobbrészt egyéni alapon történt, amikor egyedül volt egy másik emberrel. Jézus egyedül volt Nikodémus-sal egy este, mikor mondta: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne el ne veszszen, hanem örök élete legyen.” Jézus egyedül volt a samáriai asszonnyal a Jákob kútjánál, mikor nagy fordulat állt be az asszony életében. A lelkészi szolgálatnak nem kell nagy tömeg előtt lezajlódnia. Szolgálatunk elsősorban a mindennapi életben valóságos és szükséges, és gyakran éppen olyankor van életformáló ereje, mikor egyedül vagyunk valakivel, s az általunk megtalált Krisztusról csendben tanúskodunk. IMÁDKOZZUNK: Hatalmas Isten, hálás vagyok, hogy hétköznapjaimban is fel tudsz használni a Te szolgálatodban. Szólj emberekhez rajtam keresztül és szeresd őket általam a mai napon is. Ámen. — Isten személyes találkozásokon keresztül munkálkodik. — Zehring János Vilmos (Indiana) 52 KEDD, JÚNIUS 19. — Olvassuk: János 4:27-30.
