Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

„Kicsoda hát a bölcs és hű sáfár, akit az Úr gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy adja ki nekik élelmüket a maga idejében?...” (Lukács 12:42)

Mint üzletembert a mai igénk állandóan tettre serkent. Az a bölcs sáfár, aki vállalatának jól gondját viseli és azt rendben tartja, az alkalmazottakkal méltányosan bánik és megfelelően ellátja őket javadalmakkal. Gondjukat viseli és nem a saját javát és hasznát tartja mindenek felett elöljárónak.

Azonban egyedül a hűséges szolgálat még nem garancia a jó sáfárságra, sem a jó üzletvezetés nem elég garancia. A mai társadalomnak nagy szüksége van olyanokra, akik szerencsésen egyesítik magukban a hűséget és a bölcsességet munkájuk elvégzése érdekében. A bölcsesség is igen fontos kelléke a jó sáfárságnak, és erről mintha kevesebb szó esnék.

Krisztus Urunk példát mutatott a hűséges és bölcs sáfárkodásra, amikor itt járt közöttünk a földön. Bölcsessége, példaadó önzetlensége és hűsége az út, amin járnunk kell mikor mások szolgálatára vállalkozunk.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk, bánjuk, hogy elhanyagoltuk kötelességeinket, mint egyházad sáfárjai. Vezess bennünket a teljesebb odaadáshoz, fokozottabb hűségre, hogy a Te Szent Fiad példája szerint egyre jobban szolgálhassuk embertársaink üdvét. Ámen.

— Milyen sáfárja vagyok én az Úrnak? —

Chang-Ha-Ku (Korea)

SZERDA, JÚNIUS 13. — Olvassuk: Lukács 12-41-48

46