Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

PÉNTEK, JÚNIUS 8. - Olvassuk: Csel.: 4:13-20

„Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem embereknek.

(Ap.Csel.5:29)

A tanítványok a zsidóság vezetőinek állandó haragját és ellenségeskedését hívták ki maguk ellen, mivel nem szűntek meg Mesterük tanítását terjeszteni a nép közötti. Meg is fenyegették őket. Mindezek ellenére, mikor felszólították őket, hogy ne tanítsanak és ne gyógyítsanak Jézus nevében, így válaszoltak: „Nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.” „Istennek kell inkább engedni, hogynem embernek.”

Krisztust olyan csodálatos drága ajándéknak vallották, hogy az Ő nevéért készek voltak börtönbe, sőt halálba is menni, csakhogy az Ő dicsősége terjedjen. Választaniuk kellett Krisztus és a világ között és ők Krisztust választották.

Mi bámuljuk és csodáljuk messziről az apostolok bátorságát és odaadását, de ez nem elég. Hasonló helyzetben el tudjuk-e mondani Pál apostollal: „Nékem az élet Krisztus, a meghalás nyereség.” És tudnánk-e vállalni a következményeket, még a halált is, habozás nélkül.

Testvéreim! Az Úr Jézus szeretetből, vonakodás nélkül halálba adta életét azért, hogy mi megtartassunk. Mi sem adhatunk kevesebbet Őneki hálából, mint egész lényünket, sőt ha kell életünket, mert Ő előbb szeretett minket.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk, add, hogy irántad való hálából egész szívünkkel, egész lelkűnkkel és minden erőnkkel szeressünk Téged és szolgáljunk Neked. Ámen.

— Naponként el kell döntenem, mi a legbecsesebb nékem? — ifj. Mooney Roberne, (North Carolina)

41