Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

„És felelvén a király, azt mondja majd nekik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.” (Máté: 25-40)

Seoul, Dél-Korea fővárosa körzetében, egy domboldalon egy kis falu van tüdőbetegek részére. Nyomorúságos az életük, nemcsak a betegség elleni küzdelem miatt, hanem azért is, mert el vannak választva családjuktól és a társadalomtól.

A falu közepében egy kis templom áll. Egy odaadó, fiatal pap szolgálta ezt a kis gyülekezetét hét éven keresztül. Ápolta a betegeket, kis munkákat szerzett számukra, ellátta őket orvossággal, még az injekciók adásánál is segítette őket. Nem volt könnyű élet a lelkész számára. Hét év múltával azonban másik templomhoz hívták. A búcsú prédikációt karácsony napján tartotta. Ezeket mondotta a gyülekezetnek: „Éveken keresztül szolgáltalak benneteket, mégis attól tartok, hogy nem sokat értem el.” Erre az egyik presbiter a gyülekezet nevében így szólt: „Lehet, hogy a Tiszteletes Úr munkájának nem volt nagy látható eredménye, de köszönjük, hogy Isten szeretetét és az örök reménységet plántálta szíveinkbe.” A szív szerint végzett legparányibb jócselekedet is — egy pohár víz nyújtás — jutalmát veszi. Jézus azonosítja magát vele.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Urunk, Jézus, hogy Isten szeretetét és az örök élet reménységét plántáltad és plántálod a szenvedő, kétségben lévő emberek szívébe. Add, hogy mindnyájan ebben a szeretetben és reménységben éljünk. Ámen.

— Jézus arra hív el bennünket, hogy gyógyulást és reményt vigyünk a szenvedők számára. —

39 Kwan Un Choon (Korea)

SZERDA, JÚNIUS 6. — Olvassuk: Máté 25:31-40