Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

„Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Máté 22:39)

Századokon keresztül sok keresztyén ember, amikor Téremtőjével szemben érzett legbensőbb érzelmeit akarta kifejezni, egy ősi imádságot használt. Az imádság így kezdődött: „Én Isteneih, mindenek felett szeretlek Téged.” Az imádság így folytatódott: „Úgy szeretem a felebarátomat, mint önmagamat, a Te szeretetedért. ” Ezt az imádságot a saját életeidben is gyönyörűnek és jelentőségteljesnek találtam.

Azonban .később kérdésessé vált számomra a saját őszinteségem az imádság második részét illetőleg. A saját magammal szemben érzett érzelmeim gyakran közelebb vannak a gyűlölethez, mint a szeretethez. Néha szinte megvetettem az életemet, saját magamat és mindent, ami reám vonatkozott. De ha ez így van, akkor valóban ezt mondom: „Úgy gyűlölöm a felebarátomat, mint saját magamat.”

Mégis ez a régi imádság segítségemre van abban, hogy megértsem azt, hogy a saját egyéniségemet Isten mint kegyelmes és szerető ajándékát adta nekem.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, ha Te szeretsz minket, úgy találjuk, hogy nekünk is szabad helyesen szeretnünk magunkat. Növeljed hálánkat minden nagyszerű ajándékodért. Ámen.

— Amikor elfogadjuk önmagunkat, az nemcsak szabaddá tesz minket arra, hogy szeressünk, hanem Istent is dicsőíti. —

Leila Dórnak (Texas)

VASÁRNAP, JÚNIUS 3. — Olvassuk: Máté 22:34-40.

36