Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK. MÁJUS 31. — Olvassuk: Csel. 17:22-31 ,,...ne hagyjuk el a magunk gyülekezetét, amint szokásuk némelyeknek”. (Zsid. 10:25)

Olyan helyen lakunk, ahol késő délután szokott járni a postás. Ezért be szoktam menni a postahivatalba és ott veszem át a napi postámat. Már ismerek mindenkit a postahivatalban. Nagyon barátságos emberek és el szoktunk beszélgetni, ha van egy kis idejük. A hét vége felé mindig emlékeztetem őket, hogy el ne feledkezzenek templomba menni vasárnap. Ha esetleg szórakozottságból nem teszem, akkor meg ők emlékeztetnek, hogy én magam el ne felejtsem a vasárnapi istentiszteletet. — Tudom, hogy sok helyen nem nagy az istentiszteletek látogatottsága. Kell a hívás, a noszogatás. De azt is tudom, hogy akik hűségesen járnak templomba: áldás az életükre. Testvéri közösségbe kerülnek a többi hívekkel, — biztatást kapnak a hétköznapok gondjaira, — szívük megnyílik a Szentlélek irányítására, — és szemük Isten könyörülő kegyelmének látására. — És ne keresd ezt nyugtalanul mindig másutt! Saját gyülekezetedben is megtalálhatod, csak imádkozz érte!

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, megváltjuk előtted, hogy nem egyszer elszakadunk a hívek seregétől és nem gyakoroljuk a közösséget. Megváltjuk azt is, hogy üresebb lesz így az életünk, — közömbösebb a szívünk, — és bűnösebb az elménk. Könyörgünk, atyánk, szerető kegyelmedért, hogy felül tudjunk emelkedni gyengeségeinken és ha a test erőtelen is, kövessük hívó szavad és ne szakadjunk ki az egymást erősítő imádságos közösségből. Ámen.

— A gyülekezet közössége segítség gyengeségeinkben.

Wood Herbert (Kanada)

33