Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

Évekkel ezelőtt az Utah-beli Nagy Sós Tó hatalmas ki­terjedésű szikes pusztáján álltam férjemmel. Meg­ütköztünk az előttünk elterülő élettelen vidék láttán. Ami ezen a délutánon a szemünk előtt állott, az a halál va­lódi állapota volt. Mi ölte meg ezt a vidéket? Három fo­lyó rohan belé, de egyetlen egy sem fut ki belőle. Ez a Nagy Sós Tó csak kap, de nem ad. Ez a természeti jelenség a mi életünk parabolája, ami­kor mindent magunknak gyűjtünk, de soha semmit sem adunk. Megyünk a templomba, meghallgatjuk a Szent­írást s annak magyarázatát, de az egész héten át el­mulasztjuk élni az Igét azok hasznára, akikkel együtt­élünk. Pedig Jézus oly tisztán s egyszerűen mondja: „Jobb adni, mint venni!” Jézus ezzel egy általános törvényére mutatott: az énközpontúság, az önzés a halál útja. Viszont a mások­kal való törődés, a mások megajándékozása az életnek értelmet ad, magát a jó életet jelenti. Jézus ezt úgy ma­gyarázta, hogy az élet értelmét akkor találjuk meg, amikor elveszítjük a saját életünket a szolgálatban. Igazán csak az adakozás által kapunk, s csak akkor ta­lálunk, amikor elveszítjük önmagunkat Isten országa ügyéért munkálkodva. IMÁDKOZZUNK: Áldott Űristen, hálás szívvel dicső­ítünk Téged mindazért a jóért, amit nekünk adtál. Se­gíts, hogy hálánkat úgy fejezzük ki, hogy másokat szol­gáljunk minden rendelkezésünkre álló módon... Jézus nevében kérünk. Ámen. — Amit mások életére áldozunk, gazdagon ömlik az a mi életünkbe vissza. — Coggin Maude, (Alabama) KEDD, MÁRCIUS 22. — Olvassuk: Ap.Csel. 20:28-35 „Jobb adni, mint venni.” (Ap.Csel.20:35)

Next

/
Thumbnails
Contents