Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

„Mikor pedig a hajóba beszállott, a volt ördöngös kérte öt, hogy vele lehessen.” (Márk 5:18)

Egy imádsággal egybekötött reggeli gyűlésen csodálattal hallgattam egy misszionáriust, aki Haiti-ban végzett munkáját ismertette. Amint visszaemlékeztem elmúlt éveimre — mint leány, tanítónő, feleség, anya és nagyanya — arra gondoltam, hogy mennyivel kielégítőbb lenne, ha én is egy nagy szükségben levő missziói területen végzett nagy teljesítményeimről tudnék beszámolni.

Lehangoltan mentem haza és elkezdtem reggeli áhítatomat. Márk 5. részét olvastam. Amint ahhoz a vershez értem, amelyben a meggyógyított ember arra kéri Jézust, hogy vele mehessen, tudtam hogyan érzett. De annak az embernek a missziói területe az ő községében volt. „Eredj haza a tiéidhez”, mondta Jézus, „és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.” A meggyógyított ördöngös azonnal engedelmeskedett, „és mindnyájan elcsodálkozának”.

Elgondoltam, hogy Isten mennyire megáldott, milyen hűségesen vezérelt és viselt gondot rám egész életemben. Aztán ismét elolvastam a 19. verset, hogy mire kérte Jézus az embert. Örömmel állapítottam meg, hogy azt én is meg tudom tenni, és elhatároztam, hogy meg is teszem!

IMÁDKOZZUNK: Drága Uram, ne engedd, hogy valamikor is elmulasszak bizonyságot tenni arról, hogy Te milyen sok csodálatos dolgot vittél véghez az én életemben. Ámen.

— Az emberek akarják tudni, milyen ajándékokat kaptunk — különösen, ha azok Istentől jöttek. —

;g Comley Margit (Virginia)

PÉNTEK, MÁRCIUS 18. — Olv.: Márk 5:1-20.