Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

„Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök, de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.” (lPét.2:20)

Jézus keresztrefeszítését soha nem tudtam elfogadni, mintahogy a magam életével kapcsolatos igazságtalanságokat sem. Az alázatosság teljesen hiányzott belőlem. Alkoholista voltam. Aztán meg kellett tanuljam, hogy csak akkor tudnak segíteni rajtam, ha engedelmeskedem. Rájöttem, hogy először Jézus „igazságtalan” kereszthalálával kell foglalkozzam, azt kell megértsem és elfogadjam, hogy életem fordulatot vegyen.

Jézus Krisztus alázatban élt, bár igazságtalanság vette Őt körül. A pénzváltók kiűzése a Nagy Templomból sem végződött a bosszú „csodájában”. Nem estek a földre holtan. Égi tűz nem emésztette meg őket. Ő nem boszszút állni jött. Egyszerűen kikergette őket az Isten házából. Aztán mindjárt gyógyított és rendelkezésére állt azoknak, akik Őt keresték. Az élet sok tekintetben az igazságtalanságok megtapasztalása. Mégis azt kell tegyük mi is, amit Jézus tett földönjártakor. Enyhítsük a nehézségeket, ahol tehetjük, segítsünk azokon, akik kérik és engedjük Istennek át az eredményt, munkánk gyümölcsöztetését.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk a Jézus Krisztusban! Ruházz fel engem a Tőled jövő alázattal, hogy elfogadjam azon dolgokat, amin nem tudok változtatni, hogy változtassak azon, amin tudok és adj bölcsességet, hogy lássam a kettő közti különbséget. Ámen.

— Imádság, cselekedet és engedelmesség által Jézus mindig alázatban járt. — Benne én is megtehetem! —

Judy M. Mannion (Michigan)

KEDD, MÁRCIUS 15. — Olvassuk: lPéter 2:20-25