Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

„Szeretteiin... szeretnünk kell egymást... Ha szeret­jük egymást, az Isten bennünk marad és az ő szerete­­te teljessé lett bennünk.” (I. János 4:11,12) Szeretetünk mutatja meg, hogy bennünk van-é az Is­ten? Szeretni többet jelent egy puszta érzelemnél. Egy fiatal leány későn tért haza barátnőjétől. Édes­anyja, aki ajtót nyitott neki haragosan támadt rá: „Hol voltál olyan sokáig?” „Juliskáéknál voltam. Juliskának eltörött a játékba­bája” — felelte a kislány. „És mi köze ennek ahhoz, hogy te ilyen későn jössz haza” — folytatta a felháborodott anya. „Nem hiszem, hogy te meg tudtad volna javítani a törött babát.” Kissé sírósan felelt a gyerek: „De Anyám, nem tehettem meg, hogy ne sírjak együtt Juliskával!” Az igazi barátság együttérzést követel. Az az igazi ba­rát, aki a bajban is megmarad barátnak. Az, aki kiáll barátja mellett és a barátságát cselekedetekben fejezi ki. IMÁDKOZZUNK: Szeretetnek Istene, taníts együttér­zésre, barátainkkal való együtt-szenvedésre és arra, hogy meg tudjuk osztani velük örömünket, bánatunkat. Nyisd meg szíveinket, és úgy töltsd meg szeretettel, hogy az szabadon folyhasson embertársaink javára. Hall­gass meg, amikor kérésünket azzal az-imádsággal fejez­zük ki, amelyre Szent Fiad tanított: „Mi Atyánk...” Ámen. — Lehetsz bőkezű szeretet nélkül is, de nem lehetsz szeretett bőkezűség nélkül. — Moore Phyllis, (New York) SZERDA, MÁRCIUS 2. — Olvassuk: I. Ján. 4:7-19. 4

Next

/
Thumbnails
Contents