Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-01-01 / 1. szám

— Olv.: Zsolt. 145:16-19

„És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek és én már meghallgattam.” (Ésaiás 65:24)

Leemeltem a telefonkagylót, hogy Édesanyámat hívjam a város másik végén és meglepődve vettem észre, hogy ő már a vonalon volt. Megelőzött engem a tárcsaázásban és én éppen leemeltem a kagylót, mielőtt a telefon csengett volna.

Az, hogy Isten válaszol még mielőtt kérnénk tőle valamit, az imádkozó élet egyik nagy rejtelme. Az emberi logika szerint értelmetlen imádkozni, miután valami megtörtént, bár tudomásunk még nincs róla. De ha elgondoljuk, hogy a mi szerető Mennyei Atyánk tudja, miért fogunk imádkozni, akkor mégsem együgyű gondolat. Mikor az orvos tudatja, hogy gyermeked fog születni, akkor magától érthető imádkozni: „Uram, legyen az újszülött egészséges.” Mikor egy fontos levélre várunk, nem együgyűség azt kérni a postaláda felé menet: „Uram, hadd kapjam meg azt a levelet ma!”

Az a tény, hogy Isten olykor válaszol, mielőtt kérnénk öt, semmiképpen nem teszi az imádkozást fölöslegessé. Isten válaszol, mert előre tudja, hogy fogjuk Ót kérni. Kimondhatatlan szeretetének és jóságának a jele ez.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, köszönjük, hogy megadod azt, amire szükségünk van, vagy amire vágyunk és jóváhagyod még szavakba nem öntött imádságunkat. Köszönjük, hogy sokszor félbeszakítod könyörgésünket azáltal, hogy máris teljesíted kérésünket. Ámen.

— Sohasem túl késő vagy tűi korai imádkozni. —

Spence Erzsébet (Alabama)

48

KEDD, FEBRUÁRUL