Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-01-01 / 1. szám

VASARNAP, FEBRUÁRI13.Olvassuk: Luk. 19:1-10

„Jézus feltekintett és azt mondta neki: Zákeus, gyorsan szállj le, mert ma nekem a te házadnál kell megszállanom." (Lukács 19:5) (Ravasz)

Milyen különös, hogy művészek nem ábrázolják Jézust mosolygó arccal.

Bizonyosan mosolygott Zákeusra, a fára-mászott kis emberkére, amikor meghívatta önmagát annak házához ebédre. Valószínűleg rámosolygott a kisfiúra, amikor megköszönte annak a kenyereket és halakat, melyeket az fölajánlott a nagy tömeg jóltartására.

Képzeljük el Jézust, amikor Ő meglátogatta Máriát, Mártát és Lázárt: mily könnyedén, mosolyogva, talán nevetgélve élvezte azok vendégszeretetét otthonukban. Hát nem azt mondta Jézus, hogy Ő azért jött, hogy életünk legyen és bővölködjünk?! Hát nem azt mondja a Példabeszédek Könyve, hogy a vidám szív jobb, mint az orvosság?! Mi iparkodunk Jézus közelébe, amikor valami rosszra fordul életünkben s ennek következtében komorak és szomorúak vagyunk. Beszéljünk azonban Jézusnak a boldog óráinkról is és mosolyogjunk Ővele együtt. Mindenek fölött beszéljünk Neki arról a legnagyobb örömről, hogy Benne üdvösségünket megtaláltuk.

IMÁDKOZZUNK: Életnek Ura, Úr Jézus, köszönjük Neked, hogy megosztod velünk minden percünket: a szomorúakat is, az örvendeteseket is. Legfőképpen, hogy ránk mosolyogtál, mikor hitben üdvösségre találtunk Tebenned. Ámen.

— Krisztushoz való hasonlatosságunk abban is megmutatkozik, hogy örömeinket másokkal megosztjuk. —

Sullivan R. Allene (Nyugat-Virginia) 46